Holokauszt emlékfal
munka címe: Páva utcai Holocaust emlékközpont emlékfala - koncepció
tervezés éve: 2004
cégnév: Újirány Csoport - Új Irány Kkt.
szerzők: Kovács Árpád, Szabó Edit, Tihanyi Dominika
pályázaton 2. díjas munka
Az emlékezés közös és örök érvényű az ember számára. Olyan teret szeretnénk létrehozni, ahol mind a személyes, mind a közösségi emlékezés a saját maga rendszere szerint tud létrejönni. Az emlékezés tere egy befogadó közeg, mely az emlékezésen keresztül késztet befogadásra.
Az emlékezés tere egy meditatív tér, ahol az ember saját maga számára vonatkoztatja el és értelmezi a világot. Mindemellett közösségi tér, emlékezőközösséget hoz létre. Az emlékezés, tér és idő függvényében él. A térben a zemlékek „tájékozódási” pontokat hoznak létre, és állandó viszonyulást teremtenek. A tér maga az emlékezés megszemélyesítése. Célunk az, hogy aki ide eljön, feloldódjon az emlékezés terében. Az idők során kialakult emberi tapasztalatok az emlékezésben esszenciaként értelmezésre kerülnek. Az emlékezés mellett létrejön az értelmezés, mely meghatározza közösségi életünket. Ezért tartjuk fontosnak újabb és újabb viszonyulási pontokat létrehozni a térben.
Az emlékezés egyik sajátossága a szakrális tartalom, ezt számunkra (az adott térben) a felújított zsinagóga épülete testesíti meg. A teret körbeölelő Múzeum képviseli a valósággal való szembesülést. A szabad tér “gondolati” és“időtlen”. Két fő sík határolja, az Emlékfal, mely sírhelyeket takar, és az emlékezés tere, ahol a múlt integrálódik a jelenbe. A tér befogadó jellege abban nyilvánul meg, hogy az áldozatok által megélt emlékek, sajátként kezelt viszonyulásban átélhetőek, vagyis az egyént fogadja be a személyes élmények révén. Az emlékek által kijelölt térrész határozza meg azt a meditációs teret,mely súlypontként szolgál az emlékfalak előtti tereknek.
